Még profánabbul: számomra az ETO olyan mint a római jog a jogászok számára. Hatalmas jelentőségét látom a szakmai gondolkodás kialakításában (különös tekintettel a szaktájékoztatási tevékenységet igénylő gondolkodásra), azonban lehetséges, hogy általánosságban már csak ezen és hasonló fontos áttételeken keresztül jelenik meg a mindennapi munkában.
Ezzel nem az Eszköz zsenialitását kérdőjelezem meg. Kicsit a híres rorschach-tesztre emlékeztet, ami mindent tud, csak egyre kevesebben értenek hozzá igazán, és ők sem a kórházi gyakorlatban használják, mivel az állami szférában nincs idő 3-5 órás kiértékelésre, szemben a papír/ceruza tesztekkel, amit a számítógép is képes elemezni... persze a számítógépes elemzés eredményének értelmezése megint csak az elmélyült tudást igényli (igényelné), ahogy a tárgyszavazás is.
A dolog nagy szakmai csapdája, hogy a nem kellően felkészült szakember hamarabb elhiszi önmagáról, hogy ért a tárgyszavazáshoz, mintha az ETO-ban is járatos volna. Holott a tárgyszó sokkal-sokkal csúszósabb terep.
Igazából majdnem leírtam, hogy az ETO alapos ismerete nélkül nem lehet jó tárgyszavazást csinálni.... ami persze nem igaz... Ahogyan római jog nélkül is lehetne jogászokat képezni, csak akkor klauzula-papagájokat (vagy még inkább azokat) képeznének.
Egyszóval: akár ETO, akár tárgyszavazás (no de milyen tárgyszavazás?): a professzionális tartalmi feltárás (is) teszi az információtudományi szakembert. Az, hogy nem próbáljuk bekergetni az olvasót a hagyományos katalógusszekrények közé, nem azt jelenti, hogy könnyű kézzel nyúlhatunk a tartalmi feltáráshoz.
Összegezve: az ETO-t a könyvtáros eszközének gondolom (amihez nem feltétlen kell katalógust építeni), a tárgyszavazást pedig a felhasználó eszközének. (Az elsőt szellemi, a másodikat gyakorlati értelemben véve.)
Az persze más kérdés, hogy a társadalom információs éhsége és információs igényessége (általánosan és általánosságban) korrelációt mutat-e? Az e kérdésben rejtőző lehetőségek talán kibontásra érdemesek lennének a könyvtárak jövője (érvrendszere és marketingstratégiája) érdekében.
Üdv.:
HSD
Ezzel nem az Eszköz zsenialitását kérdőjelezem meg. Kicsit a híres rorschach-tesztre emlékeztet, ami mindent tud, csak egyre kevesebben értenek hozzá igazán, és ők sem a kórházi gyakorlatban használják, mivel az állami szférában nincs idő 3-5 órás kiértékelésre, szemben a papír/ceruza tesztekkel, amit a számítógép is képes elemezni... persze a számítógépes elemzés eredményének értelmezése megint csak az elmélyült tudást igényli (igényelné), ahogy a tárgyszavazás is.
A dolog nagy szakmai csapdája, hogy a nem kellően felkészült szakember hamarabb elhiszi önmagáról, hogy ért a tárgyszavazáshoz, mintha az ETO-ban is járatos volna. Holott a tárgyszó sokkal-sokkal csúszósabb terep.
Igazából majdnem leírtam, hogy az ETO alapos ismerete nélkül nem lehet jó tárgyszavazást csinálni.... ami persze nem igaz... Ahogyan római jog nélkül is lehetne jogászokat képezni, csak akkor klauzula-papagájokat (vagy még inkább azokat) képeznének.
Egyszóval: akár ETO, akár tárgyszavazás (no de milyen tárgyszavazás?): a professzionális tartalmi feltárás (is) teszi az információtudományi szakembert. Az, hogy nem próbáljuk bekergetni az olvasót a hagyományos katalógusszekrények közé, nem azt jelenti, hogy könnyű kézzel nyúlhatunk a tartalmi feltáráshoz.
Összegezve: az ETO-t a könyvtáros eszközének gondolom (amihez nem feltétlen kell katalógust építeni), a tárgyszavazást pedig a felhasználó eszközének. (Az elsőt szellemi, a másodikat gyakorlati értelemben véve.)
Az persze más kérdés, hogy a társadalom információs éhsége és információs igényessége (általánosan és általánosságban) korrelációt mutat-e? Az e kérdésben rejtőző lehetőségek talán kibontásra érdemesek lennének a könyvtárak jövője (érvrendszere és marketingstratégiája) érdekében.
Üdv.:
HSD
"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)2014.01.02. 19:43 keltezéssel, G. Tibor Szabó írta:
tájékoztató szakemberek számára. A könyvtárosoknak szükségük van ETO-ra meg tezauruszra,Elnézést, ha Ungváry Rudolfhoz képest nagyon egyszerűsítően, profán módon viszonyulok az ETO kérdéséhez.A hasznossága vitathatatlan, de talán nem annyira közvetlenül a mai olvasók, hanem a katalogizáló és
hogy hatékony tartalmi rendszerezést valósítsanak meg - viszont valójában alig láttam olvasót, aki használt
volna ETO katalógust...
Az pedig még a gyakorló könyvtárosok ETO használatára is rosszul hat, ha a magyar kiadásnak nincselektronikus változata és esetleg az IKR-ben sincs az ETO-val történő osztályozást támogató
alkalmazás (és most nem a raktári jelzet szakrendi részének meghatározásához szükséges eszközre
gondolok).
Amikor intézményünk (akkor a PSZF Zalaegerszegi Intézete, ma a BGF Gazdálkodási Kara) a
papírkatalógust felszámolta és áttért elektronikus katalógusra, az ETO-ra épülő szakkatalógust "feladta",
csak a tárgyszókatalógus maradt meg és épült tovább.
Mindig kacérkodtam a gondolattal, hogy tárgyszavainkat megfeleltetem az ETO jelzeteknek és így ez utóbbiakat
is lehetne használni, de e munka a megtérülés kétségessége miatt elmaradt. Persze, ez a tervezett
tárgyszó vs. ETO-jelzet megfeleltetés közel sem olyan komplex megoldás, mint amit mondjuk a
657 (439)(036) kifejezhet.
Csak magyar tannyelvű képzésünk van, állományunk 95%-a magyar nyelvű tartalom. Az ETO tehát döntően magyar
tartalomhoz vezetné a hazai felhasználókat - akik viszont alig használnák...
Jó lenne OPAC használati statisztikákat látni a legnagyobb gyűjteményektől, hogy tudjuk, mekkora ma az ETO
valós használata az összes keresésben?
Azzal - legnagyobb tisztelettel - vitatkoznék, hogy az ETO elhagyása "semmiféle érdemi" megtakarítást
nem eredményezne. Akkor most semmiféle (x = 0), vagy érdemi (x = ?), esetleg az érdeminek tartott
érték egy szubjektív mértéke?
Mennyit is ér egy eredményes visszakeresés?
Ha feldolgozóként egy évben feleslegesen etózok csak 5 munkanapot, az a besorolásom szerinti bér munkaadói
költségén számolva bizony több, mint amit ma egy közfoglakoztatott egész hónapra kap állambátyótól.
Ahol színvonalasan használják az ETO-t és még a felhasználói közösség is "érdemben" használja, ott valóban kulturális
veszteség a feladása, de az "ETÓzzunk mindenhol!" talán nem feltétlen ésszerű célkitűzés.
Remélem, mindenkinek lejön: nem vagyok ETO ellenes, de az egész kérdést szükséges lenne költség-haszon
elemzésnek alávetni, ha már nem saját kockázatunkra, piaci alapon szórakozunk vele...
Üdv.: Szabó G. Tibor
2014. január 2. 8:55 Nagypál László írta, <lnagypal@hotmail.hu>:
Kedves Kollégák!
Hallok olyat, hogy országos szakkönyvtárban
beszüntetik az ETO további hozzárendelését a leírásokhoz.
Márpedig a számozás az nemzetközileg
is érthető (egyetemes) mesterséges nyelvet takar.
Ha az ETO szerepét csak a tárgyszavazás venné át,
akkor a kereséshez viszont ismerni kell-e
a könyvtár országának természetes nyelvét?
Vagy össze tudják-e kötni az anyanyelvű mesterséges tárgyszórendszereket
legalább az Európában elterjedtebb nyelvek tézaurusz deszkriptoraival?
Elnézést az ügyetlen megfogalmazásokért,
csak régi könyves kiegészítést végeztem hivatalosan (pár évtizeddel ezelőtt),
kurrens könyvtárosi szakot nem.
Köszönöm a múltkori "javaslatomra" beküldött
pozitív nyilvános visszajelzéseket.
BUÉK 2014!
Üdv.:
NpL
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--
---------------------------------------------------------------------
Szabó G. Tibor
---------------------------------------------------------------------
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
